Debrei Éva festőművész, 1958. 11. 15-én született, Karácsondon él. Számára a festészet maga az élet. Tanult Fenekovács László grafikusnál, részt vesz alkotótáborokban határon innen és túl, megméretteti magát festőversenyeken. Szakmai bírálatával Dudás Gyula nagybányai festőművész, mestere, segítette munkásságát, akit 2015-ben szólított magához a jó Isten. Alkotásait zsűrizik. Tagja az Országos Képző- és Iparművészeti Társaságnak és a Gyöngyösi Műhelynek, így nem csupán egyéni, de közös kiállításokon, zsűriztetéseken is részt vesznek munkái. Eddig közel 150 önálló és mintegy 130 közös tárlaton szerepeltek festményei. Határon túlra is eljutottak munkái. 2004-ben Norvégiában, Oslóban, 2010-ben Romániában Nagybányán a Teleki Magyar Házban mutathatta be alkotásait. Festményei eljutottak Európa országaiba, néhány Ázsiába és a tengeren túlra is. Számos alkotása van köztulajdonban. Több oltárképet is festett. Kossuth Zsuzsanna portréját Miskolcon a Ferenczi Sándor Szakgimnáziumba létesített emlékhelyre készítette el. Portréi között neves művészeket is ábrázolt, így Miller Lajos Kossuth és Liszt Ferenc díjas operaénekest, valamint fiát Miller Zoltán művészurat. Festőversenyeken több díjjal is jutalmazták. Kiállításairól a helyileg illetékes televíziók készítettek felvételek. 2021-ben a Magyar Katolikus rádióban Liptay Katalin készített vele riportot. A festészet mellett versei is jelennek meg kortárs antológiákban. A Nyírségi Gondolat című Magazinban rendszeresen jelennek meg festményeinek fotói, olykor versei is. A Magazin 2020-ban Nívó díjjal jutalmazta. 2009-től felvételt nyert a Magyar Újságírók Közösségébe. Tagja a Kulturális Magyar Nemzeti Szalonnak. Plein-air festőnek tartja magát elsősorban. Főként impresszionista stílusban alkot, olajjal, vászonra nem csupán ecsetel, de festőkései segítségével is. Fontos számára a víz, mind a tájképeknél és a csendéleteknél egyaránt. „ „A víz érdekes játéka egy tóban, vagy tengeren, avagy egy pohárban, kancsóban, és a tükörképek villódzása megkapó a témakeresés alkalmával. Ugyancsak kedves téma a templomok ábrázolása a festmény egésze vagy részleteként. Az alkotáshoz fontos, hogy megragadjon egy folyton visszatérő kép, egy gondolat a lelkemben, mely arra késztet, hogy a csendesen pihenő vászon nyugalmába életet álmodjak, majd munkára fogjam ecsetjeimet és festőkéseimet és sorra kibújtassam festékeimet tubusaikból”
A művész mottója: „Nekem egy kép, legyen kellemes, gyönyörködtető és szép- igen szép -!
Épp elég csúfság van a világban anélkül is, hogy még magunk állítanánk elő.”
Pierre Auguste Renoir